Az alkotás látszatra a címszereplő - Zsivago doktor, avagy Jurocska - sorsának nyomon követése. Mégsem életrajzi regényről van szó, hanem az orosz értelmiség szenvedésének, felelősségérzetéből következő, személyes sorsába ivódó megpróbáltatásainak történelmi kiterjedésű körképéről.
Az olvasó alig érzékeli, miként van egyszerre ő is jelen a cselekmény menetében. Pedig Paszternák írói magatartása távolságtartó, mégis e tartózkodásban nagyon gazdag és igényes prózanyelv fedezhető fel.
Zsivago intenzíven éli át, érzékeli a világot, de nem alakítója, hanem csak elszenvedője a történteknek. Alkotóvágya a háború, a forradalom nyomása miatt a túlélésben merül ki, s nem marad ideje és ereje, nagy álma valóra váltására, egy mű, egy könyv megírására.
Az írói hangsúly nem a történelmi eseményeken, hanem a szenvedéseken van. Ami a felvázolt a korban Oroszországban történik, mindenkire végzetes csapásként hat. Zsivagora is, hiszen a háború elszakítja családjától, megfosztja szerelmétől, megnehezíti teremtő munkára hivatott életét.
Paszternak tíz évet dolgozott a Zsivágó Doktoron, majd 1957-ben kijuttatta művét Oroszországból. Meg is jelent több nyugati országban. "Amikor neki ítélték a Nobel-díjat, negatív lejáratókampány indult ellene. Művét szemétnek, őt magát árulónak titulálták. Válaszút elé állították az írót: vagy lemond a díjról, vagy száműzik hazájából. Az előbbit választotta." - áll a Wikipédián.